Előkészületek és gondolatok

A körülmények…

                A jó munkához idő kell… Ha csak ennyi lenne. Ecsetek elmosva, kikészítve, alapozó színek a palettán, izgatottan várják eszközeim, hogy használjam őket. Hívogatóan mered rám a vakítóan fehér vászon, érintésért könyörög. Már leülnék és nekilátnék az első vonásnak, de érzem valami nincs rendben. Ide zene is kell. A zeneválasztás nehéz, körülményes feladat, befolyásolja a hangulatom, a kép témája, és az aktuális izlésem… Kész vagyok, ismét leülök, fogom az ecsetet és… megszólal a telefon… Minél hamarabb vissza kell ülnöm, mert ha elszáll a pillanat, és nincsen már igazi mindent elsöprő alkotás iránti vágy bennem akkor nincs értelme az egésznek.

                Amit még fontos említenem az egyedüllét. Amior mégcsak egy hobbi volt számomra a művészet már akkor éreztem, hogy ez egy magányos elfoglaltság. Nem a szó szerinti magány a feltétele az alkotásnak, de akkor érzem magamban a legtöbb erőt a munkához, amikor teljesen egyedül érzem magam az egész világon.

Világra jön egy új mű

                Tehát elkészültek a vázlatok, megvannak a tervek, minden körülmény megfelelő, sőt kitűnő és tökéletesen ráhangolódtam a munkára. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is én hozom a világra az alkotást, csupán segítek neki megszületni. Ma egész nap dolgoztam, felkerültek az első formák és körvonalazódik a kompozíció színvilága. A képek első egyharmada nagyon kényes ügy – az én esetemben – ekkor válik el, hogy mi lesz. Ha úgy tűnik, hogy könnyű lesz befejezni mert a kép már most tökéletes akkor folytatom. Ha nem látok benne fantáziát, és nem vált ki érzelmeket belőlem akkor odarakom a félig kész képek asztalára.  

                Szomorú sors egy festménynek soha be nem fejezett művé válni, engem is keserűséggel tölt el ha átlapozom őket. Úgy tekintek rájuk, mint kisebb kudarcokra. Bár néhanapján kiválasztok egyet közülük, és könnyedén befejezem. És jók lesznek. Igazán jók.

                Visszatérve mai képemhez, elmondhatom, hogy első ránézésre szeretem. Ezért holnap is folytatom, kezdve az egész zeneválasztós, ecsetmosós, magányteremtős procedúrával.