Eggyel több...

Befejeztem...

Eggyel több alkotást tudhatok a magaménak. Jó érzés tudni, hogy marad utánam valami, ami másokat inspirál, elgondolkodtat, esetleg emlékeztet. Nehezen írok ezekről a dolgokról, a bennem lejátszódó folyamatokról. Nem a szavak emberének születtem, sorsom az, hogy színekkel formákkal közvetítsek érzéseket, értékeket. Amikor a végére érek egy kép elkészítésének, úgy érzem még nem fejeztem be. Soha nemtudom azt mondani, hogy igen, na ehhez már nem kell hozzányúlni. Mégis van egy pont, amikor bizony abba kell hagyni, mert onnantól kezdve már csak lefelé vezet az út.

És holnap elhagy engem. Holnaptól másnál lesz, holnaptól nem az asztalomon vár reggelente, hívogatva, hogy dolgozzam rajta. Holnaptól más valaki nézi minden nap, gondolkodik rajta, szokja meg, és más valakinek válik a részévé a festmény, mely valaha az enyém volt. És ez mégis jó érzés.